moszkvartett

Múlt héten elmentünk a Tretyjakov-galériába, ami egy hatalmas képtár rengeteg festménnyel (az ókori orosz művészettől a 20. század elejéig). Érdekes volt, de persze nem is mi lettünk volna, ha nem derül ki utólag, hogy most szombaton ingyenes... Este pedig meglátogattuk a Bilingua nevezetű szórakozóhelyet, ahol táncoltunk egy jót és beszélgettünk Szergejekkel. (Kis összehasonlítás -sör: 770 Ft, éppen 2dl whiskey-cola sok jéggel: 1260 Ft)

Ezen a ponton megemlíteném az oroszok dolgokhoz való egyedi hozzáállását. Mivel külföldiek vagyunk a fiúkat nem voltak hajlandóak beengedni, amire indokot nem adtak. Egyszerűen, mert úgy tartotta kedvük. Van, ahova nőket nem engednek, van ahol máshogy szabják meg, hogy ki szórakozhat. Azt külön élvezzük, hogy nem elég magunknál tartani az itt kapott diákunkat, de állandóan hurcolnunk kell az útlevelet, a regisztrációs papírt plusz elméletileg a migrációs kis kártyácskát is. A rendszer kemény, Lali barátunknak elég volt az utcán pisilnie, hogy kalasnyikovos rendőrökkel ismerkedhessen meg közelebbről.

Szerdán nagy magyaros főzőcskét tartottunk, ahol tejfölös csirkepaprikás volt az étlapon. Tegnap pedig nézelődtünk könyvesboltokban, aztán délután találkoztunk három orosz csajjal a Lomonoszov Egyetemen, akik a magyar nyelvvel foglalkoznak (az egyikőjük tanulja is). Ma velük megyünk a magyar kulturális központba Liszt koncertre.

Ahogy írtam, épp benézett hozzánk Samson a szokásos "hogy vagytok, mit csináltok" kérdéssel. Egyébként itt a koliban majdnem mindenki eléggé közvetlen. Már beszélgettünk emberekkel Belgiumból, Maliról, Ghánából, Koreából, Japánból, Tunéziából, Egyiptomból, Thaiföldről, Vietnámból és sok egyéb helyről, amiket már követni sem tudok. Sőt, a kedvenc shawormásunk is Tadzsikisztánból (vagy valami hasonló helyről) jött. Főbb ismerkedési helyek itt a konyha és a lift. A folyosónkon a nap nagy részében elképesztő szagok terjengenek afrikai barátaink jóvoltából, amelyek olyan ételekből áradnak, amikről nehezen tudnám megmondani, hogy kinézetre vagy szagra ijesztőbb. Az ázsiaiak amúgy jóval zárkózottabbak, inkább csak a saját köreikben mozognak, míg a sötétebb árnyalatú népek felettébb barátkozósak. És ha már a barátoknál tartunk, megemlítem Stanley-t, a csótányt, aki nem rég tűnt fel fürdőszobánkban. 

Mellesleg odakint épp a -30-as felé közeledik a fokmérő. Aki volt már hasonló helyen az tudja, hogy nagyjából mindegy, hogy most -20 vagy -25°C van, de persze lassan ott tartunk, hogy a -15-nek is elképesztően örülnénk. Eme hideg ismertetőjelei: legalább a harisnya-térdzokni-nadrág kombó mellett figyel a 3 pulcsi, usanka, atomkesztyű, amelynek az 5 másodperces levétele után fél óráig bűnhődsz; addig tuti nem áll vissza a vérkeringés. Ebben csak az a szép, hogy zsebkendőre is percenként van szükség (kezdjük megérteni azt a -számunkra elég undorító- orosz szokást, hogy 80 decibellel szívják az orrukat). A sál természetesen a szemig felhúzva, két lélegzetvétel után már fehéren virít a fagyott pára rajta. Ha leeszed magad kint shawormával, kilötykölődik a teád, ne bánkódj, fél perc múlva lekaparhatod a kabátodról! Kedves, amikor az oroszok kérdezgetik, hogy fáááztok? :) Nem. Dehogy. Az öltözködés gyorsan történik (értsd: 20 perc), ugyanis épp, hogy bent felvettél mindent, már le is izzadtál. 

Itt sok mindenhez hozzá kell szokni. Például: meglepődnek, ha köszönsz, ha mosolyogsz. De te ne lepődj meg, ha három bevásárlókocsit tolnak át a lábadon fapofával! A metrón a tömeg olyan, hogy kapaszkodni sem kell, amikor pedig egy úriember hörög-krákog-köpköd az ülésen (nyilván azonnal felpattansz félve, hogy bármi is rajtad landolhat) azt veszed észre, hogy rajtatok kívül ez senkinek még csak fel se tűnik, de legalábbis annyira nem zavarja őket, hogy simán beülnek mellé.

Ezekről már most sokat tudnánk mesélni, de most nincs több idő rá, majd folytatom legközelebb.