moszkvartett

 Először is leszögezném, hogy nem vagyok egy nagy blogger, sőt. Inkább a naplóíró típus. De mivel itt vagyunk a világ másik végén (kb. 2000 km-re tőletek) és sokan szeretnétek részletesebben tudni, hogy mi történik velünk, rávettem magam, hogy csináljak egy blogot négyünk nevében (azaz Panni, Réka, Eszter és én). Előre is bocsánat azért, amiért nagyon gyér lesz a minőség. Persze remélem, nem csak én fogom „jártatni a számat”, hanem majd a csajok is kiveszik a részüket. :)

Szóval kezdem is. Tegnap 10 körül érkezett meg a 14 fős delegációnk Moszkvába, a nagyjából 15 milliós metropoliszba (különböző helyeken különböző adatokat írnak, gondolom attól függően, hogy a külvárosokat hogyan számítják bele). Vonattal utaztunk, ami péntek este 18:43-kor indult Budapestről. Még sosem utaztunk hálókocsiban, és annak ellenére, hogy jó buli volt, gyanítom, hogy nem fog túl gyakran megismétlődni.

 A kabinra a legnagyobb jóindulattal is csak a „kis lyuk” jelzőt lehet használni. Nincs 2 méter hosszú, hogy a széltéről már ne is beszéljünk. Háromfős lakosztályunk volt, amiben a három fekhely egymás felett van a magasnak sem mondható fülkében. 

Ráadásul, az még hagyján, hogy közel 40 órát kellett eltöltenünk ott, de a cuccaink társaságában! Na már most ha 4 hónapra utazik az ember egy olyan országba, ahol az időjárás a legváltozatosabb arcait mutatja (25°C pluszban- mínuszban egyaránt) akkor két bőröndnél nem áll meg a pakolás. Megpróbáltam lefotózni, még arra se volt hely. Ennek ellenére mégis sikerült együtt ötünknek orosz népmeséket néznie és jókat ennie.

És ha már a kellemességekről beszélek, meg kell említenem, hogy nincs is jobb, mint arra ébredni az éjszaka közepén, hogy egyszer csak felkapcsolják a villanyt és bevágódik az ajtó egy „PASSPORT!” kíséretében. És mégis, képes voltam sajnálni, hogy az útnak is vége szakadt a Kijevi pályaudvaron.

Természetesen nem sokáig emésztettem magam, ugyanis fel se ocsúdtunk, már pakolták a hordárok a táskáinkat. Én, személy szerint, azt hittem, hogy ők a már előre kirendelt transzferünkhöz tartoznak, ami persze naiv gondolat volt. Arrébb tolták a cuccainkat 200 m-rel, és mosolyogva közölték, hogy 8000 rubel lesz (56.000 Ft, héttel kell szorozni). Hooogyne! Szerencsénkre van köztünk olyan, akinek a vérében van az orosz, így azonnal le is lett alkudva 5000-re. Micsoda jó üzlet!

Ezek után megérkeztünk a kollégiumba, ami ahhoz képest, hogy koli, egész jó. A szobánk, lévén a 14. emeleten, jól fűtött. Öten vagyunk egy blokkban, ami két szobából áll. Az ötödik leányzót Györgyinek hívják, Szegedről jött és hamar belopta magát a szívünkbe.

A mai napon megkaptuk az orosz diákigazolványainkat és egy tájékoztatót a képzésről. Megörültünk, ugyanis nem csak nyelvgyakorlataink lesznek, hanem irodalom (mi választottuk a korszakot – kortárs), nyelvészet (szintén a mi óhajunk szerint frazeológia), országismeret, kultúra és zene. Még az is lehet, hogy rendesen be fogunk járni az órákra.